Amikor bekövetkezett a terror korszaka

A 2974 áldozatot követelő 2001. szeptember 11-i terrortámadás a 21. század egyik legmeghatározóbb eseménye, közvetlen kiváltó oka az afganisztáni és iraki háborúnak, melyeket az Egyesült Államok a merényletet követően a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva indított meg.

A terrortámadás elkövetési módja és az általa okozott károk példátlanok. Az Egyesült Államok kontinentális területén 1812 óta külállammal nem folyt háború. A célpontok kiválasztása arra utal, hogy a merényletek az Egyesült Államok államiságát és az amerikai dominanciájú világgazdasági rendet is támadták. A nemzetközi repülőgépforgalom a merényletet követő hónapokban erőteljesen visszaesett.

2001. szeptember 11. hatására a világpolitika átrendeződött.[4] Világszerte jelennek meg figyelmeztető írások arról, hogy a terrortámadás és a válaszcsapások - az Egyesült Államok által előbb Afganisztán, majd Irak ellen viselt háború - szembefordítják egymással a nyugati és az arab kultúrájú világot, illetve hogy a terrorizmus elleni védekezés túlkapásai a jelenlegi nyugati civilizáció alapját jelentő individuális szabadságjogokat áshatják alá...

A képen látható a World Trade Center két ikertornya, melyek a becsapódó repülőgépektől kigyulladtak, majd röviddel egymás után összeomlottak
Foto:Us Navy

A Világkereskedelmi Központ története:

A Világkereskedelmi Központ (angolul World Trade Center, WTC) egy eredetileg hét épületből álló épületkomplexum volt New York város Manhattan kerületében. A WTC-t Raymond Hood álmodta meg és vázolta fel futurisztikus művében a Manhattan 1950-ben. Minoru Yamasaki japán-amerikai építész és segítőtársa, Emory Roth tervezte meg. Legismertebb épületei a 110 emeletes ikertornyok voltak (World Trade Center 1 és 2).

Az épületkomplexum az 1970-es években épült és egyszer már kibírt egy terrortámadást (1993. február 26.) Az Egyesült Államok legfontosabb és a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja volt, ezenkívül New York legmagasabb és az Egyesült Államok második legmagasabb épülete. A 2001. szeptember 11-i terrortámadásban az ikertornyok megsemmisültek.

A komplexum olyan hatalmas volt, hogy saját irányítószámot rendeltek hozzá (10048).

A WTC bizonyos részei a katasztrófa ellenére részben még tovább üzemeltek, ahogy a szomszédos, a Központtal szinte egybeépült World Financial Center is. A tornyok helyét körülkerítették és már a tragédia után közvetlenül elhatározták, hogy új, a korábbinál magasabb tornyot építenek a helyére. Később statikai és egyéb okokból úgy döntöttek, hogy lebontják a megmaradt sérült épületeket is és egy új központot építenek a helyére. A leendő Freedom Tower (Szabadság torony) megtervezésére nemzetközi pályázatot írtak ki, alapkövét 2004. július 4-én rakták le és várhatóan 2011-re készülhet el. A terület többi részén emlékparkot és egy új, nagyrészt föld alatti közlekedési csomópontot (vasúti-, metró- és buszpályaudvart) alakítanak ki. A tornyok helyét Ground Zero-nak (Nulladik szint) nevezik, jelenleg egy összefüggő, kb. 7 emelet mély gödör. Az újjáépített 7-es épületet 2006-ban adták át, a World Financial Center 2001 óta is folyamatosan üzemel.

Foto:Us Navy

A WTC alapötlete 1962-ben született, majd 1964-ben kezdett konkrét formát ölteni. A központ életre hívásának kiötlője a Port Authority of New York and New Jersey (PA) (magyarul: Kikötői Hatóság) volt, melyet 1921-ben alapítottak. A kikötői hatóság pénztárában elegendő pénz halmozódott fel az 1960-as évekre. A kereskedelmi központot emelett bankok, ingatlanügynökségek és a pénzügyi szektor is támogatta. Egész negyedek sorvadoztak Manhattanban a pénzügyi válság következtében. A project ellen legerélyesebben tiltakozók a boltosok és az ott lakók voltak, akikre kényszerű kiköltözés várt. A hatóság felvásárota a földterületet és kitelepítette az ott lakókat.

Az építkezés 1966-ban kezdődött meg. Az üvegdoboz stílust képviselő tagolatlan épületegyüttes jellemzői közé sorolható a geometrikus osztatok és vertiksíkok, az üvegfalak és az óriási teherbírású gyámoszlopok. A felhőkarcoló acélszerkezete 1971 tavaszán készült el, az első bérlők 1972-ben költöztek be az északi toronyba. 1973 nyarán a déli tornyot is átadták. Alapterülete 6 hektár volt, a tornyok tövében létesített tér kiterjedése pedig meghaladta a 20 ezer m²-t.

„A World Trade Centernek az emberiségbe vetett bizalom kézzel fogható ereklyéjévé kell válnia, kifejezésre juttatva az egyes ember méltóság iránti igényét, az együttműködés és összefogás szükségszerűségének felismerését, végső fokon pedig a nagyság felfedezésére irányuló képességét" /Yamasaki/

Élet a WTC-ben

Körülbelül egy évtizedig főleg a hajózási és kereskedelmi cégeket vonzotta a világkereskedelmi központ. New York állam és a kikötői hatóság jelentős kiterjedésű irodahelyet kötött le magának az épületegyüttesben. Az 1980-as évek elejére a WTC irodahelységek bérleti díjai a piaci ár alatti szintről egyre magasabbra kúsztak, elérték, majd meghaladták az átlagot. A kisebb bérlők kénytelenek voltak kiköltözni az épületből, mert nem bírták el a díjemeléseket. A helyüket bankok, tőzsdei ügynökségek, biztosító társaságok, jogi irodák foglalták el.

A tornyot körülvevő sétatér a legfrekventáltabb közterületté vált, a WTC kezdte átvenni a Wall Street helyét, mint a legfelkapottabb turistalátványosság Dél-Manhattanben.

Az árutőzsde beköltözése a WTC IV-be, majd később a Pénzügyi Világközpont (World Financial Center, WFC) felbukkanása a WTC közvetlen nyugati szomszédságában 1988-ban tovább tágította a pénzügyi negyed határait, melyek hagyományosan a Wall Streeten húzódtak. Az idők múlásával, a külföldi turisták és a New York-i fiatalabb nemzedék szemében a WTC a pénzügyi körzet markáns jelképévé vált. Télen, nyáron látogatók ezrei özönlöttek naponta a WTC-be, hogy később a fedett összekötő hídon átsétáljanak a WFC-be. A sétaút továbbiakban a Winter Garden, azaz a Télikert elegáns, üveg és acél fedte, üzletek és éttermek kísérte kristálypalotáján vitt keresztül, ki egészen a Hudson folyó partjára, ahol takaros parkok várták a nézelődőket. A szokványos körséta egy másik fedett hídon kanyarodott vissza északi irányba, és vezetett a Wall Streetbe torkolló keskeny utcák közé. Utána ismét feltűnt a WTC kettős tornya, alant a bevásárlóutcával és éttermekkel. A légkondicionált éttermek zsúfolásig tele voltak és a legkülönbözőbb kulináris élvezetekkel kecsegtettek.

A két toronyban és a hozzá kapcsolódó épületekben mintegy 50 ezer, különböző nemzetiségű ember dolgozott. Nagy tudású szakértők, üzletemberek és pályakezdők kötöttek naponta ezerféle üzletet. Látogatóként mintegy 200 ezren fordultak meg naponta a komplexumban.

1993-as terrortámadás

1993. február 26-án helyi idő szerint 12:17-kor a Világkereskedelmi Központ északi tornyának alagsori garázsában terroristák felrobbantottak egy kb. 680 kg robbanószerrel megrakott kisbuszt. A felrobbanó bombától hatan meghaltak, több mint ezren pedig megsebesültek, és az épületben is súlyos károk keletkeztek: a detonáció mintegy 30 méteres rést ütött 4 alagsori szint betonjában.

A terrorcselekményért hat muszlim szélsőségest ítéltek el 1997-ben és 1998-ban, egyenként 240 év börtönbüntetésre. A bíró szerint a támadás fő célja az északi torony destabilizálása, és a déli toronyba döntése volt, amivel mindkét tornyot megsemmisítették volna.

A bombatámadás áldozatainak emlékművet állítottak, egy szökőkút képében.

In memoriam. Fénypászmák a WTC helyén

2001-es terrortámadás

2001. szeptember 11-én terroristák egyidejűleg négy utasszállító repülőgépet kerítettek hatalmukba az Amerikai Egyesült Államokban. A négy gép közül az első New York-i idő szerint 8:46-kor, a második 9:03-kor a Világkereskedelmi Központ ikertornyaiba, a harmadik Washingtonban az USA hadügyminisztériuma, a Pentagon épületébe csapódott (ezt eredetileg a Fehér Házba vezették volna bele, ám az utolsó pillanatban a gép tett egy közel 270°-os fordulatot, ezzel a Pentagonba irányítva azt); a negyedik, amelyet valójában akartak a Pentagonnak vezetni a terroristák, Pennsylvania államban lezuhant.

Noha a WTC-t úgy tervezték, hogy felhőkarcolói kivédjék a viharos erejű légköri mozgások és a külső tényezők okozta jelentős roncsolások - beleértve egy utasszállító repülőgép becsapódása - hatását, a két épület nem tudta feldolgozni és túlélni azt az óriási hőt, amelyet a nekik irányított repülőgépekből kiömlő és lángba boruló 60-70 tonnányi üzemanyag termelt. Az irtózatos hőség megolvasztotta és leválasztotta a betonelemeket a belső acélvázról és a külső rácsozatról. A forróság következtében az utóbbiak szintén elveszítették ellenállásukat, így végül összeomlottak saját súlyuk alatt.

Érdekes azonban, hogy később, a romok között még mindig sokkal magasabb hőmérsékletet mértek, mint ami az üzemanyag égési hőmérséklete. Ez a tény egyesek szerint arra utal, hogy a támadás előtt szisztematikusan robbanóanyagot helyeztek el az épületben, elősegítve annak összedőlését.

Az áldozatok többnyire igazolványképekből összeállított tablója